A résztávos edzések ún. kardió vaszkuláris edzések, divatos néven: kardió edzések.
 

Az anaerob terhelés során, egy bizonyos pulzusszám felett (anaerob töréspont) az anyagcsere folyamatok megváltoznak, és oxigénhiányos állapotba kerül a szervezet. Ez esetben az izomban lévő glikogén lebontása biztosítja az energiát oxigén nélkül, ami tejsav felszaporodással jár együtt. (ergo elönt a sav)
 

Edzés hatására a szív alkalmazkodik a fokozott igényekhez, nő a szívizom összehúzódó képessége, a szív bal kamrája több vért képes befogadni, mindennek következményeként megnő a verőtérfogat.

A verőtérfogat azért érdekes, mert a vérnyomásból ismert systole-s érték azt jelenti, hogy a szívizom összehúzódása során mennyi vért képes az artériákba pumpálni (Hgmm).
Ennek hatására pedig a perctérfogat is megnő. Ez azt jelenti, hogy a szív bal kamrája hány liter vért forgat meg a vérkörben, azaz hány liter vért cserél ki percenként a tüdőben és „frissíti fel” oxigénnel.
 

Élettani szempontból a rendszeres edzések hatására ezek a tényezők javulnak, amiből annyit fogsz érezni egy idő után, hogy jobban bírod a futást. A fent említett értékek pl. az anaerob töréspont, verőtérfogat, perctérfogat és a sav tűrőképesség javul.
Futóedzés tervezésénél pedig kell az aerob zóna edzése (könnyű hosszabb táv, azaz 7-15 km, vagy félmaraton/maraton esetén még több edzésterv alapján) és az anaerob zóna edzése is.

Pulzuskontrollos edzés abban az esetben érdemes, ha voltál diagnosztikai mérésen és meghatározták a zónáidat, anaerob küszöbödet és a maximális pulzusszámodat. Ezek hiányában a pulzusmérőd csak egy egyszerűbb tájékoztatást ad az edzésed milyenségéről.

Persze, ha van órád, hozd, de az adott résztávos edzéseket egy idő után ÉREZNED KELL belül.