Nutriexpert: “Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik.”

By 2017-06-12Egyéb

Hosszú utat járt be az egyik legnagyobb múltra visszatekintő és legkedveltebb édesség napjainkig, onnantól kezdve, hogy Moctezuma (sok helyen Montezumaként említik) azték uralkodó xocolātllal kínálta Hernán Cortés spanyol konkvisztádort.

Az őslakosok legendája szerint a kakaóbabból készült, fahéjjal és kukoricaliszttel kevert erjesztett ital egyenesen Quetzalquetl-től, a Tollas Kígyóistentől származik, talán nem véletlen, hogy a kakaófa nevének (Theobroma cacao) jelentése „az istenek eledele”. A spanyolok felismerték a csokoládé jelentőségét és magukkal vitték hazájukba, ahol a királyi család hivatalos itala lett, ennek ellenére csak viszonylag lassan kezdett elterjedni Európában. Az oka valószínűleg az volt, hogy az íze kezdetben meglehetősen keserű volt, csak később kezdték mézzel, majd cukorral édesíteni. A csokoládé eleinte csak folyékony állapotban volt ismert, sokáig egyfajta csodaszernek tekintették, a XVIII. században egy időben még patikákban is árulták a hashajtó és méregtelenítő csokoládékat. Szilárd változatát a XIX. század közepétől kezdték gyártani, az első bonbonok óriási sikert arattak a francia arisztokrácia köreiben.

A csokoládé fokozatosan meghódította Európát, gazdaságilag is fontos tényezővé vált az amerikai termőterületek birtoklása, egy idő után pedig már új helyet is kellett keresni a kakaóültetvényeknek. Az Afrikába történő telepítés olyan sikeres volt, hogy jelenleg a fekete kontinens adja a világ kakaóbab termésének 4/5 részét.

A csokoládé jelenlegi formájában és tartalmában már csak nyomokban emlékeztet az aztékok kedvenc italára. A szilárd csokoládé lehet ét- és tej-, táblás- vagy üreges-, dúsított- vagy töltött, de az igazán jó minőségű csokoládé kakaótartalma mindegyik esetben 50-70%. A kommersz csokoládék többnyire 30% kakaót tartalmaznak, a fehércsokoládé pedig igazából már csak a nevében csokoládé, ugyanis kakaót nem, csak kakaóvajat és cukrot tartalmaz. Bár igazából említésre sem méltók, de vannak még az úgynevezett kakaómasszából (tejbevonóból) készült csokoládék, amelyeknek 20% alatt van a kakaótartalma, ezek beltartalma és ízélménye össze sem hasonlítható a valódi csokoládékéval (csak azért szükséges ezeket megemlíteni, hogy tudjuk, mit kell elkerülni).

A (valódi) csokoládé nem csak élvezeti cikket jelent, hanem táplálkozástudományi szempontból is „értelmezhető”. Könnyen és gyorsan felszívódó tápanyagok vannak benne és jelentős az energiatartalma is, ugyanakkor mértéktartó fogyasztás esetén, kedvező zsírsavösszetétele miatt segít a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzésében, valamint nem elhanyagolható az antioxidáns-hatása sem.

A csokoládé önmagában is értékes, hiszen fehérjét, ásványi anyagokat (kálium, kalcium, nátrium, foszfor, réz) és vitaminokat (B1-, B2-, B6- és E-vitamin) tartalmaz, a dúsítására gyakran használt olajos magvakkal (mogyoró, mandula) pedig tovább lehet növelni az értékét, de ahhoz, hogy ezek a mikro tápanyagok számottevő mennyiséget tegyenek ki, rengeteg csokoládét kellene fogyasztani.

Élvezeti értéke ellenében a csokoládéfogyasztásnak néhány kellemetlen következményt is tulajdonítanak. Sokan összefüggésbe hozzák a pattanások megjelenésével és a migrénes rohamokkal, de legfőbb bűne természetesen, hogy hizlal. A pattanásokat és a migrént el lehet felejteni, és az is bátran kijelenhető, hogy – bár a csoki valóban eléggé kalóriadús – ésszerű mennyiségben fogyasztva nem fenyeget az elhízás veszélyével sem.

Szumma szummarum:
Heti 1-2 alkalommal gond nélkül beépíthető az étrendbe, amivel a kiegyensúlyozott és változatos étkezéshez is hozzájárul, de nagyon fontos, hogy a csokoládét ne az étkezések helyett, hanem azt követően desszertként fogyasszuk.

Novák Péter, táplálkozási szakértő
www.nutriexpert.hu