Chezjeanne: Ropogós zabszívecskék posírozott almával, borkrémmel

By 2017-02-14Egyéb

Nincs emlékem arról, hogy valaha is Valentin napot tartottam, mégsem titkolhatom el a tényt, hogy szeretlek titeket, és nem átallok ezt sütikével megünnepelni.  Szuper egészséges hozzávalókat szedtem össze apró átveréssel, de ez ne tévesszen meg senkit, egyértelmű kalóriabombáról van itt szó, bár a zab lassú felszívódású szénhidrát. Kalandra fel, aztán vár a Träning!

Hozzávalók:

  • 220 g zabpehely
  • összesen 180g aszalt gyümölcs, natúr hántolt tökmag és lenmag
  • 50 g kókuszreszelék
  • 100g zabpehelyliszt
  • 6 evőkanál méz
  • kb. 1 dl víz

A posírozott almához:

  • 2dl vörösbor
  • 2 alma

A borkrémhez:

  • a posírozó bor
  • 3 evőkanál méz
  • 1 db. csillagánizs
  • 1 rúd fahéj
  • 1 evőkanál keményítő
  • 150 ml tejszín

Elkészítés:

A sütőt előmelegítem 200 ˚C-ra.

A zabszívecskékhez az összes száraz alapanyagot egy keverőtálba mérem. (Egyébként simán lehet lőni olyan műzlit, amiben pont ezek az összetevők vannak, egész nyugodtan használjátok azt, csak a kókuszreszelékkel kell felütni.) Belekanalazom a mézet, ami nekem épp hárs méz volt, de gyakorlatilag lényegtelen. (Megjegyzem, hogy itt az átverés, ui. a méz elveszíti a jótékony tulajdonságait magas hő hatására, ezért teába is csak akkor tegyétek, ha az már némileg kihűlt.) Kanállal elkezdem összedolgozni, és annyi vizet öntök hozzá, hogy ragadós, kemény masszát kapjak. Kb. 1 dl-t felvesz a matéria. Kanál segítségével szív alakú mézeskalács szaggatóba applikálom az anyagot kb. 1 cm-es vastagságban, amit persze nektek nem kell ám így csinálni, mert hótt macera, és mert pont ilyen ízű az amorf lepény is, de nekem muszáj ügyelnem a részletekre, meg Valentin nap is van vagy mi. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a szíveket, és kb. 10 percig sütöm, míg el nem kezdenek barnulni. Sülés után hagyom őket kihűlni, csak ezután rakom tányérra. Míg szikkadnak, elkészítem a posírozott almákat (hopp a gasztozsargon, de mindjárt mondom), majd a borkrémet.

A posírozás annyit jelent, hogy forráspont alatti hőkezelés, általában savas kémhatású folyadékban. Ez most itt a vörösbor. A szabály az, hogy olyan borral főzzünk, amit meg is innánk, ami az én esetemben kizárólag száraz bor lehet. Egy chilei cabernet sauvignon volt itthon egy cuki lámával a címkéjén, tegnap este teszteltem, működik.

2 pofás almát megmosok, félbe vágok, majd karalábévájóval kicsumázok. A vágott felével lefelé lábasba teszem őket, és annyi bort öntök alájuk, hogy kb. félig ellepje őket. Elkezdem forralni, kb. egy percig hagyom gyöngyözni a bort, majd leveszem a tűzről, és almával együtt hagyom kihűlni. Az alma gyümölcshúsába beszivárog a bor, ettől rózsaszínű lesz, de ropogós marad.

Amikor kihűlt, az almákat cikkekre vágom, és gyorsan elkészítem a borkrémet is, ami ízében hajaz a joghurtra és a forralt borra is. A posírozó borból félreteszek kb. egy decit, a maradékot kis lábasban, alacsony fokozaton elkezdem melegíteni a 3 evőkanál mézzel és a fűszerekkel. Közben a félretett borban csomómentesen elkeverek egy csapott evőkanál keményítőt. Amikor a fűszeres-mézes bor forrni kezd, 150 ml habtejszínt adok hozzá, majd folyamatosan kevergetve a feloldott keményítőt is. Egyet rottyantok rajta, és kész is. Mehet a kekszre is, az almára is, tunkolni is lehet benne. Viszont elég könnyen bőrösödik, ezért nem érdemes sokat készíteni. Utolsó tanács: romantikázzatok, azt mondják, az jó!