loader
Kakuk Zoli: “Itt tanultam meg igazán küzdeni a sportban”



Kakuk Zoli
 (48) a leghűségesebb, egyben legkitartóbb vendégünk. Több mint 5 éve jár hozzánk, még a Bank Centerben kezdett el crosscore-ra járni. Emellett igazi közösségi ember, a rendezvényeink aktív résztvevője. Mindig számíthatunk rá. Ha teheti, a családját is magával hozza ezekre a programokra.

Amúgy meg mindig nyer egy-egy háziversenyt. Sőt van, hogy engem is legyőz. Nemrég amikor azt kérdeztem, mi a célja az edzéssel, azt mondta, Kréth Heni legyőzése plankben.smiley Olvassátok el a vele készített interjúnkat!
 

Mivel foglalkozol, mit csinálsz szívesen?
Egy számítástechnikai cégnél dolgozom, managerként. Munkaidőm java részét számítógép előtt ülve töltöm. Mivel alapjában véve nem vagyok az az egy helyben ülő típus, igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy valami mást is csináljak. Legyen az sport, vagy akármilyen kétkezi munka, amit el tudok magam is végezni. Vagy nem tudok, de első blikkre úgy tűnt :). Pl. nagyon szeretek fával dolgozni, kisebb nagyobb bútorokat készíteni, esetleg felújítani, egyszerűbb építményeket is ácsoltam már. Sütni, főzni, kertészkedni, dolgozni a házon, vagy azon kívül. Főleg azon kívül… Négy gyermekes apaként, adódik is rá lehetőségem bőven.
 

Milyen szerepet játszik az életedben a sport? Mi motivál a sportolásra?
Jó lenne azt mondani, hogy már totyogós bömbi csecsemőkoromban megismerkedtem a sporttal, de ez nem így van. Annyira nem, hogy első általános után kitettek a testnevelés tagozatos osztályból, mert ügyetlen voltam. Aztán felső tagozatba visszavettek, és onnantól kezdve, kisebb megszakításokkal folyamatosan sportoltam valamit. Általánosban kötelező volt a versenysport, de gyorsan kiderült, hogy ez nem az én területem. Kenuzással kezdtem, amit imádtam, de nem voltam elég jó benne, így mást kellett keresnem. Következett a röplabda, ezt viszonylag sokáig műveltem. Középsuliban, még a III. Kerületi TTVE csapatában is játszottam. Katonaság után a jiu jitsu felé fordultam, és ott is ragadtam jó sokáig.
Így aztán elmondhatom, hogy életem jelentős részében, komoly szerepet játszott, és játszik ma is a sport.
Szeretek mozogni, mert teljesen kikapcsol, és feszegethetem saját határaimat. Olyankor nem foglalkozom semmivel, ami a termen, pályán, szőnyegen kívül történt, vagy történik. Mondjuk, Milánnál nem is nagyon lehet. Bőven leköti minden idegszálamat, hogy hozzájussak az életben maradáshoz minimálisan szükséges mennyiségű oxigénhez.
Ami még erős motiváció, az az, hogy gyerekeimmel is megszerettessem a mozgást, a sportot. Feltételeztem, ha tőlem látják, akkor nagyobb eséllyel kezdenek Ők is valamilyen sportba már gyerekként, vagy akár később. Feltételezésem az utóbbi 1-2 évben igazolódni látszik :).
 

Mikor és miért született meg benned a gondolat, hogy lejössz hozzánk edzeni? Hogy találtál ránk?
Akkoriban kondi terembe jártam heti 2-3 napos rendszerességgel, és nem találtam elegendőnek, amit nyújtani tud egy súlyzós edzés. Ennek azért némiképp ellentmond, hogy már legalább 4-5 éve csináltam, de nem találtam jobbat. Viszont ez az idő, pont elég volt ahhoz, hogy az ízületeim kezdjenek recsegni, és fájni. Igazából sikerélményem sem volt benne, régóta tudtam már, hogy ez nem az én sportom. Egyhangúnak és unalmasnak találtam.
Nagyobbik fiam unszolására kezdtem (kezdtünk) el otthon, saját testsúlyos edzéssel foglalkozni. Ez egy egész más világ volt, ráadásul sokkal inkább az enyém, mint a vasgyúrás.
Nem sokkal később egy kuponos szolgáltató ajánlatai közt találtam a CrossCore-ra. Az érdeklődésemet az keltette föl, hogy a jól csengő név ellenére, lövésem sem volt róla, mit is jelent, így kénytelen voltam utánajárni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tele volt infóval a net, sokkal okosabb nem lettem. Annyira új volt még itt Budapesten, sőt… Találtam egy-két videót a Győriektől és ennyi. Gondoltam kipróbálom. „Nem lehet olyan nehéz, magamat már csak elbírom, meg aztán ott van az a kötél is vagy mi, lehet bele kapaszkodni.”
Az első edzés 15-20. perce után már valami egészen másra gondoltam, de nem is akarnám most elmondani, hogy mire! A lényeg az, szerencse, hogy bérletet hirdetett meg Milán, és nem napijegyet, mivel spúr vagyok, így legalább végig csináltam az első hetet „muszájból”. Aztán a másodikat dacból, a harmadikat kíváncsiságból, a negyediket mert, hogy nehogy már ne, és azon kaptam magam, hogy megvettem a következő bérletemet.
 

Miért szeretsz nálunk edzeni?
Mint az már az előzőekben is mondtam, mert teljesen kikapcsol, és szabadon feszegethetem teljesítő képességem határait. Illetve itt Milán feszegeti a teljesítőképességem határait, nekem még ezzel sem kell foglalkoznom :). Időnként elképzelni sem tudom, hogy honnan jönnek az ötletei, de jók az biztos… brutálisak, de jók. Először azt gondolom, hogy „na, ne má’.. ezt nem létezik, hogy meg tudjam csinálni!”, aztán kiderül, hogy még is. Nem azért mert annyira jó vagyok, hanem mert úgy van kitalálva, úgy épülnek egymásra a gyakorlatok napról napra, hétről hétre, hogy meg tudjam csinálni. Ez az, amit mindig is hiányoltam, bárhol is fordultam meg az elmúlt kb. 10 évben. És ezért vagyok még mindig itt.
 

Milyen változást hozott az életedben a Träning (amennyiben hozott)?
Az ízületi problémáim többnyire megszűntek, csak ritkán jön elő, de akkor sem az edzések következtében. A hátamat és a test megtartását segítő izmokat úgy megerősítette, hogy a korábbi gerinc problémámat szinte el is felejtettem… És azt hiszem, itt tanultam meg igazán küzdeni a sportban. Talán azért, mert van sikerélményem.
 

Milyen mozgásformát szeretsz és űzöl még a funkcionális edzések mellett?
Szinte bármire kapható vagyok, csak időm legyen rá. Ha úgy adódik, beállok focizni, bár egyáltalán nem tudok. Ha tehetem, úszom, vagy futok, igaz, ez utóbbi nem tartozik a favoritok közé. Kirándulni, túrázni, vagy csak sétálni.
Kb. két éve rendszeresen kerékpározom. Persze nem szabadidős tevékenységként, mert arra már végképp nem marad időm, hanem közlekedési eszközként. Bejárni a munkahelyemre és vissza, illetve edzésekre, vagy bárhova, ahova egyedül kell mennem és elérhető távolságban van. Persze mivel kicsit kattant vagyok, ezt is kihívásnak veszem, próbálgatom a tűrőképességemet, egyre nagyobb tempót diktálok, így akár ezt is vehetem edzésnek .